Takács Ferenc (1921-1989)

 
A Magyar Rádió örökös tagja, rádiós szerkesztő,
a Batthyány család történetének kutatója,
Döröske ’krónikása’.

 Életrajz
Született 1921. március 26-án
a Vas megyei Döröskén. 
Elemi iskolai tanulmányait
(6 osztályt) a döröskei elemi népiskolában végezte.
13 éves korától szolgagyerekként dolgozott, azután négy nyáron át summásnak szegődött, majd gyári segédmunkás volt.
A II. világháborúban bevonult. Frontkatona volt 1940. december 12. és 1941. december 21. között. Megsebesült (a kezét átlőtték), kórházba került, majd hadirokkant lett. Kézsérülése visszafordíthatatlan volt. A jobb kezén az ujjait soha többé nem tudta kiegyenesíteni, így nagyon nehezen tudott elhelyezkedni. Volt éjjeliőr és gyári munkás.
1944-1946-ig a Székesfővárosi Községi Polgári Fiúiskola (Budapest, XIII. ker. Váci út 57-61.) magántanulója lett és két év alatt tette le a tankerületi főigazgató külön engedélyével a négy éves polgári iskola vizsgáit, magánvizsgákként.
1946-ban felvételt nyert a Dolgozók szombathelyi állami Horváth Boldizsár kereskedelmi középiskolájába, ahol 1948. július 16-án érettségi vizsgát tett. Szombathelyi tanulóévei alatt a NÉKOSZ-hoz tartozó Sabaria Népi Kollégiumban lakott. Kollégiumi titkárként is aktív szervezője volt az 1848. március 15-i centenáriumi ünnepségeknek. Részt vett a falujárási programban, ami később az akkori igazgató, Hadnagy László vezetésével rendszeressé vált.
1948-tól két éven át (a munka mellett elvégzett középiskola után) vándorkönyvelőként járta a Zala-megyei földműves szövetkezeteket. Könyvelői keresetéből félretett annyit, hogy folytathassa tanulmányait Budapesten.
Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte, majd átiratkozott a Pedagógiai Főiskolára, magyar-történelem szakra. Tanárai többek között Wittmann Tibor, Rácz Endre, Fábián Pál voltak. A főiskolán a magyar irodalom tanszéken, mint könyvtáros is dolgozott. Ekkor került be a Magyar Rádió Ifjúsági osztályára, mint lektor.
1952. júniusában már diplomával a kezében folytathatta munkáját. Először a Gyermek-, majd az Ifjúsági Osztály vezetője volt.
1962-1982-ig a Műsorszerkesztőség főosztályvezetője volt.
1982-ben nyugdíjba vonult, majd a  Dokumentációs Bizottság vezetőjeként és dokumentátorként folytatta rádiós közszolgálati tevékenységét. Közvetlen munkatársai Boros Klára és Moravecz Imre voltak. Vidéki lévén mindig jó barátságban volt a földdel. Nyári szabadságait ha tehette, az 1962-ben vásárolt balatoni telkén családjával töltötte.
Nyugdíjas évei alatt, másik fő tevékenysége az Országos Levéltárban és a Széchenyi Könyvtárban zajlott. Itt évekig bújta a Batthyány hercegi levéltár gazdag anyagát, új műsorokra, könyvek írására készülve.
Többször járt Burgenlandban, keresve anyai-ági felmenőinek nyomait Mattersburgban.
1977-ben riportot készített Batthyány József gróffal.
1984-ben pedig az Esterházy hercegi uradalmakon tett látogatást.
A ’Képtárépítő Egyesület’ nek alapító tagja volt. Ez az egyesület Szombathelyen a Derkovics Képtárt volt hivatva életre hívni és szerény anyagiakkal támogatni. A képtár átadása után (1985. január 20.) az egyesület Vasiak Baráti Körévé alakult, mely a Budapesten élő Vas megyéből elszármazottak szellemi műhelye lett. Haláláig aktívan tevékenykedett a körben.
Hirtelen jött betegsége, gyors halála megakasztotta a töretlen alkotási folyamatokat. Sok alkotói terve megvalósult, de talán két élet sem lett volna elegendő az összes megvalósításához.

Első és egyetlen munkahelye a Magyar Rádió saját halottjaként búcsúztatta a Rákospalotai temetőben 1989. június 28-án.

Az anyagot gyűjtötte, szerkesztette és összeállította lánya, Takács Zsuzsanna.
A honlapot és a fotókat készítette: Bányai Viktor