Takács Ferenc (1921-1989)
A Magyar Rádió örökös tagja, rádiós szerkesztő,
a Batthyány család történetének kutatója,
Döröske ’krónikása’.
Életrajz
Született 1921. március 26-án
a Vas megyei Döröskén.
Elemi iskolai tanulmányait
(6 osztályt) a döröskei elemi népiskolában végezte.
13 éves korától szolgagyerekként dolgozott, azután négy nyáron át summásnak szegődött, majd gyári segédmunkás volt.
A II. világháborúban bevonult. Frontkatona volt 1940. december 12. és 1941. december 21. között. Megsebesült (a kezét átlőtték), kórházba került, majd hadirokkant lett. Kézsérülése visszafordíthatatlan volt. A jobb kezén az ujjait soha többé nem tudta kiegyenesíteni, így nagyon nehezen tudott elhelyezkedni. Volt éjjeliőr és gyári munkás.
1944-1946-ig a Székesfővárosi Községi Polgári Fiúiskola (Budapest, XIII. ker. Váci út 57-61.) magántanulója lett és két év alatt tette le a tankerületi főigazgató külön engedélyével a négy éves polgári iskola vizsgáit, magánvizsgákként.
1946-ban felvételt nyert a Dolgozók szombathelyi állami Horváth Boldizsár kereskedelmi középiskolájába, ahol 1948. július 16-án érettségi vizsgát tett. Szombathelyi tanulóévei alatt a NÉKOSZ-hoz tartozó Sabaria Népi Kollégiumban lakott. Itt ismerkedett meg Bolla Kálmánnal, akivel életre szóló barátságot kötöttek és aki Honlapján megemlékezik róla, az “Emléktábla” oldalon. Kollégiumi titkárként is aktív szervezője volt az 1848. március 15-i centenáriumi ünnepségeknek. Részt vett a falujárási programban, ami később az akkori igazgató, Hadnagy László vezetésével rendszeressé vált.
1948-tól két éven át (a munka mellett elvégzett középiskola után) vándorkönyvelőként járta a Zala-megyei földműves szövetkezeteket. Könyvelői keresetéből félretett annyit, hogy folytathassa tanulmányait Budapesten.
Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte, majd átiratkozott a Pedagógiai Főiskolára, magyar-történelem szakra. Tanárai többek között Wittmann Tibor, Rácz Endre, Fábián Pál voltak. A főiskolán a magyar irodalom tanszéken, mint könyvtáros is dolgozott. Ekkor került be a Magyar Rádió Ifjúsági osztályára,
mint lektor.
1952. júniusában már diplomával a kezében folytathatta munkáját. Először a Gyermek-, majd az Ifjúsági Osztály vezetője volt.
1962-1982-ig a Műsorszerkesztőség főosztályvezetője volt.
1982-ben nyugdíjba vonult, majd a Dokumentációs Bizottság vezetőjeként és dokumentátorként folytatta rádiós közszolgálati tevékenységét. Közvetlen munkatársai Boros Klára és Moravecz Imre voltak. Vidéki lévén mindig jó barátságban volt a földdel. Nyári szabadságait ha tehette, az 1962-ben vásárolt balatoni telkén családjával töltötte.
Nyugdíjas évei alatt, másik fő tevékenysége az Országos Levéltárban és a Széchenyi Könyvtárban zajlott. Itt évekig bújta a Batthyány hercegi levéltár gazdag anyagát, új műsorokra, könyvek írására készülve.
Többször járt Burgenlandban, keresve anyai-ági felmenőinek nyomait Mattersburgban.
1977-ben riportot készített Batthyány József gróffal.
1984-ben pedig az Esterházy hercegi uradalmakon tett látogatást.
A ’Képtárépítő Egyesület’ nek alapító tagja volt. Ez az egyesület Szombathelyen a Derkovics Képtárt volt hivatva életre hívni és szerény anyagiakkal támogatni. A képtár átadása után (1985. január 20.) az egyesület Vasiak Baráti Körévé alakult, mely a Budapesten élő Vas megyéből elszármazottak szellemi műhelye lett. Haláláig aktívan tevékenykedett a körben.
Hirtelen jött betegsége, gyors halála megakasztotta a töretlen alkotási folyamatokat. Sok alkotói terve megvalósult, de talán két élet sem lett volna elegendő az összes megvalósításához.
Első és egyetlen munkahelye a Magyar Rádió saját halottjaként búcsúztatta a Rákospalotai temetőben 1989. június 28-án.
